Celebes lett a kutyázás téma -avagy mi jó a kutyámnak nekem és a társadalomnak?

Mostanában a csapból is a kutyázás téma folyik, melynek fő témája a póráz vagy nem póráz kérdés.
Figyelgetem az eseményeket, nap mint nap, hisz rengeteg ismerősöm van kutyás területen.

Úgy érzem hogy megint -mint mindig- úgy próbálnak meghozni bármilyen rendeletet, hogy az illetékeseket el felejtették megkérdezni róla.
Mi két kutyával élünk együtt, és soha egy percig nem mondtam hogy ez olyan könnyű.
Felelősségteljes gazdákként, "szülőkként" az elsődleges célunk mindig is a kutyák jóléte volt.
Alapvetően szerintem ez az a passzus ami minden -nem tisztelet a kivételnek- állattartóban megfogalmazódik, csak sokan nem nézik a mögöttes tartalmat.

Sokan megfelejtkeznek itt is az ok és okozati összefüggésekről. A teljesség igénye nélkül szemléltetném ezt néhány példán:

Kezdjük az elején:
-Örökbe fogadás- kontra vásárlás. Itt természetesen megoszlanak a vélemények. Én abszolút örökbefogadás párti vagyok, hisz mind a két kutyám rossz sorsú eb volt, amellett hogy megmentettem két életet, büszke vagyok hogy két boldog kutyát neveltem belőlük, és szívfacsaró a hála amit ezért tőlük kapok. Ha már vásárolnék, mert miért ne lehetnék szerelmese egy fajtának -mint ahogy vagyok is- támogatnám a hivatásos tenyésztőket. Miért? Mert azzal hogy nem vásárolok például az expressz.hu ról kutyát, nem motiválom a tudatlan pénzhajhász idiótákat, hogy embertelen körülmények között tartva, kínozzák állataikat, hogy szaporodjanak. Attól hogy én nem veszem meg lehet hogy nem változik semmi, de hát ugye ha mindenki így gondolkozna mint én, lenne jövője a dolognak. Az a helyzet, hogy a drasztikus körülmények nagyon kicsi esetben látnak napvilágot, és sajna továbbra is csak azt látja mindenki hogy cuki kölyök a képen. Jó a kutyámnak ha jó helyről való? Igen. Jó nekem? Igen. Jó a társadalomnak? Igen.
- Jöhet a chip és az oltás. Az oltás alapvető joga a kutyának, mint az egészsége, nekem felelősség, az embertársaimnak biztonság.
Én úgy fogom fel a chippet, hogy felvállalom a kutyámat, felelősséget vállalok érte, valamint a tetteiért, ehhez adom a nevem és az adataimat. Ez egy alapvető dolog. Hogy ez most az oltási könyvben szerepel, vagy egy mikrochip-ben az már szimplán a tudomány fejlődését mutatja. Így megint csak jó a kutyámnak, nekem és másoknak is.
- Következő a séta, és a végtermék kérdése. A napi két sétához, mozgáshoz joga van a kutyának  Persze ahhoz is hogy elvégezze a dolgát. Hogy egy kicsit megfordítsuk: azzal hogy én összeszedem az ürüléket utána nem csak mások teszek jót, hogy nem lépnek bele, hanem saját magamnak és a kutyámnak is jót teszek, hiszen így nem néznek ránk ferde szemmel, talán nem is skatulyáznának be bennünket valamint legközelebb ha ismét lemegyünk sétálnia park olyan tiszta lesz ahogy hagytuk, és adott esetben én sem lépek bele. Mennyivel másképp hangzik ha onnan közelítjük meg hogy én miként járok jól vele? Hisz sokan gondolják úgy (rosszul) hogy minek szedjem össze nem érdekel ha másnak ártok vele. Kedves kutyás társaim. Nekünk is ártasz vele, és magadnak is, ezáltal a kutyádnak is, és vissza is tértünk oda, hogy mi jó a kutyának.
- Kutya programok. Itt beszélhetünk iskoláról, ahol persze sok okos dolgot tanul az eb, és vele a gazda is.
Kézben tarthatóságot, irányítást, kommunikációt, és még rengeteg klassz dolgot, ami már csak hobbi. Viszont sokan elfelejtik, hogy nem csak ez a két opció van, hogy járok suliba vagy nem. Rengeteg könyv, tananyag letölthető az internetről, a kutyaáruházakban bármilyen kellék beszerezhető ahhoz, hogy időt töltsünk a kutyánkkal, tanítsuk, fejlesszük, játszunk vele. Ma már nem lehet kifogás, hogy nincs pénzem a kutyasulira. A park és a tanulás ingyen van. Ezzel hogy mentálisan is dolgozol a kutyával magunknak is jót teszünk, hisz közelebb kerülünk az állathoz, neki a törődés felbecsülhetetlen, a társadalmat pedig megjutalmazzuk egy okos és engedelmes kutyával, és onnan már csak egy lépés, hogy papírt szerezzek róla  ami nem kerül feltétlenül tízezrekbe. Itt jönne persze az, hogy az állam azt mondja, hogy lehetőséget ad minden kutyásnak hogy bizonyítsa hogy felelősség teljes.
Hisz alapvető joga minden kutyásnak az ártatlanság vélelméhez, azaz nem verik a kutyát láncra míg nem bizonyosodtak meg róla hogy ne lenne képes szabadon élni. Ehhez:
"Varga Péter: Nincs olyan vizsga, ami azt garantálja, hogy ne legyenek balesetek. Olyan ez, mint az autó vezetés: attól mert van jogosítványom, még okozhatok balesetet, viszont ezáltal felelősségre vonható vagyok. Egy jó vizsga azt garantálja, hogy a gazda és kutyája rendelkezik-e azzal a képességgel, hogy elkerülje, megelőzze a baleseteket és beilleszkedjen egy közösen megállapított viselkedési normarendszerbe. Innentől kezdve ez egy morális kérdés."

Ezen gondolatok mentén kilyukadtunk oda hogy ha a média, közvélemény sorrendjét nézzük: jót teszünk a társadalomnak azzal, ha felelősségteljes gazdaként a kutyának minden alapvető dolgot biztosítunk ahhoz hogy egy kiegyensúlyozott elégedett és boldog tagja legyen a családunknak, és ezzel a társadalmunknak.
Tehát ami igazán jó a kutyámnak az jó nekem és a társadalomnak is.
Itt jön az ok és okozat.

Ezen gondolatok megvalósításához természetesen nekem kutyatartóként szükségem van a társadalom segítségére: az első dolog az előítélet megszűnése.

Törvény:
Nem gondolom hogy a póráz vagy nem póráz kérdés feltétlenül a kutyások problémája. Mert persze hiába szófogadó a kutyán én is pórázra veszem, ha a belvárosba sétálok vele. Viszont sajnos hiányzik ma Budapesten a hely, ahol a felelősségteljes kutyatartók a kutyáikat szabadon engedhetik. Tehát az a néhány négyzetméteres kutyafuttató az nem az erre alkalmas hely.

A 8.-9. kerületben is van néhány kicsi futtató, ami már néhol balesetveszélyesen el van hanyagolva. Emiatt sokan a Ludovika térre járnak játszani és sétálni.Most szombaton volt egy közös szemétszedési nap, ami saját ötlete volt az oda járó kutyásoknak, hogy nekik jó legyen, ezáltal mindenki másnak is. Viszont a Ludovika térnek is meg van írva a jövője. Valamiféle puccos épület kerül mellé, és egy feltehetőleg gyönyörű park, ahol megint ott fog virítani sok más mellett a "Kutyát a parkba vinni TILOS" tábla, ami megint csak olyan mint ha azt írnánk ki hogy "Elítéljük a kutyásokat, mert szerintünk mind rossz".

Kérdem én hogy biztosítsak a társadalomnak egy kiegyensúlyozott, jól nevelt kutyát, ha nem tudom biztosítani az alapvető jogait, a szabadságát?
Úgy gondolom hogy a chip mint állami beavatkozás, egy korrekt döntés volt, és nem hoztak senkit hátrányos helyzetbe vele, sőt, láttunk már igyekezeteket arra nézve hogy több "kutya ürülék szemetes" és zacskó került kihelyezésre, nem gondolom hogy ebben a kérdésben sem lehetne egy élhető megoldást találni.

Tehát tegyünk együtt jót a kutyánknak, ezzel magunknak, és ezzel a társadalomnak!
Persze mindig is voltak vannak és lesznek olyanok akik nem vesznek részt a "mindenki egyért, egy mindenkiért" elv megvalósításában, azért az egy jó pont ha én azt mondom hogy megtettem mindent, és te is azt tudod mondani hogy megtetted, mert ez talán másokat is cselekvésre ösztönöz, mintsem a mentalitás "ha ő se én se".....

Tehát mi jó a kutyámnak nekem és a társadalomnak? Ugyanaz.

Duna parti bandázás

BCSU- Lassan itt a vége

Jó rég nem írtam, gondoltam ma adnék valamiféle helyzetjelentés, hogy mi is történt velünk az elmúlt néhány hétben. Igazából napról napra nincs semmi extra írnivaló, de mostanra elég jól összegyűltek az élmények.

A kedélyállapotunk Ashleyvel abszolút hullámzó. Egyszer fent egyszer lent.
Nem sajnáltatni akarom magam, de hogy októberben végeztünk a középfokon lényegében azt jelenti, hogy sok társamhoz képest minimum 1 de van hogy 2 év lemaradását kell behoznunk.
Talán a hétfői edzés volt az a pont, ahol azt tudtam mondani a feladatok nagy részére, hogy igen mi ezt már tudjuk.
Ashley az a típusú színészkedős kutya, aki a piti feladatnál (ahol felemeli az első mancsait és a popsiján ül a farkán támaszkodva) nagyon sokáig kapaszkodott a kezembe, és a nózijával tartotta magát  majd egyik napról a másikra megmutatta hogy ő ezt amúgy tudja, csak hát minek csinálja segítség nélkül ha nem kell.
Pfffffff na kb ez volt a véleményem. :)
Minden résznél megvolt ez az áttörés. Általában akkor amikor már végleg elkeseredtem, hogy ezt mi nem tudjuk megtanulni, és már ötletem se volt hogy hogy is kellene rávezetnem.
Ahol most tartunk:
Piti: gyönyörűen kitartja, néha még az első próbálkozásnál felugrik, másodikra megvan.
Körülöttem köröz: 2 kör után belassul, nem érti minek a harmadik:)
Előttem köröz: balra húz, néha felugrál, de megvan a feladat.
Lábon át ugrás: ezzel nincs gond, repül a kiskutya:)
Hozzám: nagyon szép, egy kicsi igazítással, néha ha nem figyelek rá és nincs meg a kontakt beül egyből láb mellé, de szemkontaktussal gyönyörű.
Szlalom: ez volt az első amit megtanultunk, csak szerintem nem gyakoroltuk folyamatosan, így most kicsit belassult vele.
Kézjel: öhöm..... szóval Ashley és a kézjel.... hagyjuk ... a kis szenya mindenhol megcsinálja, csak koreográfia közben nem. Vagyis most már ott is, csak nem marad fekve, hanem felül, hisz ő már megcsinálta.... ki gondolná hogy ez az alap lesz az amivel vért izzadunk....
Láb között körbe séta: ez az a feladat amit minden nap, órákon keresztül nyúzunk. Kicsit úgy vagyok ezzel, hogy nagyon későn kezdtük, néhány hete, és Ashley nagyon félős és nem érti hogy miért is állok felette, meg hogy mit kalimpálok a lábammal a feje felett. Tegnap eljutottunk oda, hogy már le tudok lépni róla, a körzést is kevesebb falattal csináljuk, de felé lépni még mindig nem tudok. Az a helyzet, hogy próbáltam nagyon lassan de elugrál. A körzésnél is az a taktika, hogy gyere gyorsan megyünk körbe, hogy ne legyen ideje feleszmélni, hogy mi is történik. Eddig ez működik a legjobban.
Hajol: formázással sikerült vele megértetnem hogy ez micsoda: mégpedig: doboz fedele kirakva: cél hogy rá lépjen páros lábbal és lefelé szaglásszon. Tegnap este beletettem a vezényszót is. Ennél a feladatnál ami a nehézséget okozza, hogy nem tudom felállítani. Kicsit sok neki az hogy egyik pillanatba fekszik-ül-fekszik-ül, aztán meg mi ez az állj. Olyan gyorsan mozog, hogy sokszor sikerül bele klikkelnem olyanba, hogy nem áll fel, csak előre húzza a seggét, meg hogy feláll de pörög egyet, meg feláll, de megkerül szóval, itt még kidolgozás alatt van a projekt. Eddig minden próbálkozás sikertelen volt.
Van ilyen projekt is, hogy pléden helyben maradás: na ez nálunk helyben maradás pléd nélkül, mivel az első órán a pléden ülve rálépett egy nagy kutyus, így a  pléd tabu lett, mindegy az a lényeg helyben maradás pipa:)
Molinó átugrás, hát csaltunk egy picikét mert az első alkalommal átdobtam véletlenül a falatot a molinón és Ash utána ugrott, és azóta van meg a feladat:) Már természetesen falat nélkül:)
Pulcsi vagy nem pulcsi: Ash nagyon fázik pulcsi nélkül, ami azt jelenti, hogy remeg. Pulcsiba meg nem úgy dolgozik. Szerencsére jön a jó idő, már pulcsi nélkül szokjuk a kint létet, de azért tarcsiba mindig elviszem.
Így állunk, azt gondolom, hogy van mit javítani, de próbálok arra koncentrálni, hogy januárba még lövése sem volt róla, hogy mi az a lábnál követés, most pedig a teljes koreót megcsinálja, kisebb nagyobb segítséggel, hol kicsit több falattal, hol kevesebbel, de ez mind azt bizonyítja hogy nagyon ügyes kis kutyagyerek, csak kell még egy kis gyakorlás.

Azt is észrevettem, hogy ahogy elkezdtük elhagyni a vasárnapi klub foglalkozásokat gyorsabban haladtunk a dolgokkal. Engedelmes ágazatra készültünk, és sokszor zavaró volt, hogy ott nem szabadott kézjelet csak hangot használni, valamint összességében sok volt a heti 4 edzés. Most a vasárnapi program egy nagyon kevés gyakorlás, és nagyon sok játék de mindenekelőtt pihi legalább 11-ig:) Ez mindkettőnknek abszolút jó alku volt:) Imádjuk a vasárnapot:)

Egy kicsit azért hiányzik az Őrmezői kutyasuli, ez most vasárnap tudatosult bennem mikor is Lizzienek szurkoltunk középfok vizsgán. 83 ponttal sikeres vizsgát tett. Végtelenül büszke voltam rá, 5 hónapja van nálunk, és emlékszem még, hogy honnan indultunk. Lizzie egy érzelmileg zavart lelkileg sérült hiperaktív kiskutyából, igazi értelmes okos, boldog kis hölggyé alakult át. Igazi barát, hálás társ. Hálát adok hogy a sors felénk sodorta a kicsi Lizziet!

Visszatérve BCSU: vizsga március 15.-én Népszigeten a K99 vizsganap ebédszünetében.
Eddig azt gondoltam, hogy elmegyünk lesz ami lesz, viszont valamelyik nap olyan pánik jött rám hogy azt elmondani nem tudom. Tudatosult bennem, hogy kint lesz mindenki aki csak számít Népszigetről, de ami a legsokkolóbb hogy Őrmezőről is és mindenki engem fog nézni. lesz aki majd szurkol nekünk, de mint ahogy az kiderült a visszhangok alapján sokan lesznek, akik eljönnek megnézni, hogy hogy égünk le. Kiderült, hogy azért vannak olyan emberek akiknek zavarom az auráját azzal, hogy én be mertem vállalni ezt a dolgot.
Persze próbálom győzködni magam, hogy hát mindenkinek meg volt az esélye hogy benevezzen, vagy hogy ezt csinálja, és mégsem tette, akkor most miért tőlem irigyli a dolgot, de azért bánt egy kicsit, és tesz a "nyomás kupacra" egy lapáttal.

Tagság vagy nem tagság, ez itt a kérdés.

Úgy indultam neki, hogy megnézem mi is ez, aztán volt az a pont amikor nagyon elfáradtam, és azt mondtam nekem nem kell. De nem vagyok az a fajta ember aki csak egy rossz nap miatt otthagyja az egészet.
Sőt én az a fajta ember vagyok aki ha nekiáll valaminek akkor addig hajtja a dolgot míg az nem sikerül.

Itt az a helyzet, hogy most ketten vagyunk. Itt nincs én, hanem van mi. Mi csináljuk azaz én kérem és ő megcsinálja, ezért én hálás vagyok (próbálok lenni:)) amiért én hálás vagyok azért ő ha legközelebb kérem ismét megcsinálja. Ez egy örök körforgás. Van hogy nem csinálja meg, mert sok, vagy nem szépen kérem, vagy csak nincs kedve. Őszintén én nem szívesen üvöltök ilyenkor vele, mert így is annyi mindent kapok tőle, és annyi mindent megcsinál nekem, hogy néha egy kicsit elengedem. Azt szeretném ha minden alakommal ez neki is élmény legyen, kaland, élvezet. Hisz egymásért vagyunk. Persze ha munka van akkor dolgozunk, és azért igyekszem elvárni tőle, és van hogy ráförmedek, mikor már az idegeimen táncol, de minden esetre én hosszú távra tervezek Ashleyvel:)

Nagyon messze jutottunk január óta, és nagyon nagyon szeretnék a csapat tagja lenni, tudom hogy nem vagyunk tökéletesek de tudom hogy azok lehetünk idővel. Az idő sajnos most a 1.5 hét. Elhatároztam hogy a végeredménytől függetlenül mindent megteszünk együtt hogy tökéletes legyen a dolog, hogy azt ne mondhassák, hogy azért nem sikerült, mert nem tettem meg mindent. Ha nem sikerül legyen az azért mert én nem vagyok szimpatikus, vagy mert a kutyám nem az, vagy mert nem illünk a képbe, de ne azért mert mi ketten nem tettünk meg mindent ami tőlünk telik. Sokak pont fordítva gondolják, mint mi, azaz én, de én nem akarok úgy visszagondolni az egészre hogy nem tettem meg mindent és bárcsak többet tettem volna.
"utáljanak azért aki vagyok mint szeressenek azért aki nem" és az a vicces hogy találtam a BCS-ben egy pont ugyan ilyen embert, és pont vele szemben nem úgy reagáltam egy szituációban mint amilyen én igazán vagyok, és emiatt kicsit rosszul érzem magam, mert egy olyan arcomat mutattam amilyen nem vagyok, mert magyarázkodtam, nem szoktam, erről majd mesélek egy következő bejegyzésben, de most nem.:)

Zárszó: ma szerda van, este ismét edzés, ma már valami próbavideót készítenek rólunk vagy mi, hát nem vagyok ettől elragadtatva, mondjuk ha múlt héten lenne, sokkal kétségbe esettebb lennél, ma már annyira nem:) Reményeim szerint sikerül helyre hozni az apróságokat amiket említettem, és Ashleyvel sikerül az elénk kitűzött célt teljesíteni ami az, hogy nagyon nagyon jól érezzük magunkat (és persze az sem baj ha bejutunk:))!

A következőkben már szerintem csak a vizsga eredményéről írok, addig is SZÁNSÁJN, köszi-puszi a figyelmet, és mindenki szurkoljon:D

BéCSé- avagy szívat a kutyám, vagy mégse???

Hát kemény dolog ez a BéCSé -ahogy mindenki hívja-.
A heti 3 edzés hóban, sárban fagyban és mint azt tegnap konstatáltuk esőben nem egyszerű.

A múlt héten eléggé el voltunk -voltam- kenődve mert Ashley bemutatta, hogy milyen amikor le se tojja a fejem. Aztán persze jött a bünti, és a szokásos szétesés. Ahogy az az elmúlt 3 hónapba folyamatosan.

Aztán a szombati napon kaptam Enikőtől egy nagyon jó tanácsot, mi szerint egy dologra koncentrálj és lassíts, legyen meg a koncepció.
Aztán ezt elkezdtük alkalmazni, mert mi baj lehet, és meg is jött az áttörés. Ashley elkezdett nagyon szépen dolgozni, s egyre jobban és többször figyel rám.
A tegnapi nap volt igazán nagy siker, hisz szakadó esőben Ashley gyönyörűen sétált lábnál, figyelt, fordult, és a trükköket is nagyon ügyesen és egyre magabiztosabban csinálta.

Aztán tegnap jól le is vontuk a konklúziót, miszerint ez nem tanfolyam, nem vizsgafelkészülés, nincs hova rohanni. Ashleynél az a titok nyitja, hogy le kell állni vele vacakolni, rengeteg türelemmel. Amint elkezdtük az alapoktól a forgást, gügyögéssel, -gyere szépen lábhoz,  fordul, nem jó, azaz nagyon ügyes, nagyon szép- mind ezt kedves bájos hangon, és szép lassan, a kutya elkezdett gondolkodni és figyelni hogy mit is kérek tőle. És ezt szép sorjában minden feladatnál elölről.
A fekvés -amit ugye a kisasszony nem hajlandó megcsinálni havas, nedves talajon-, egyszerre csak nem hogy megy, de még a formálásnál felajánlás tárgyát is képezte, én meg csak pilláztam, hogy ezt most hogy?

A hétvégén a Klubon tanultunk egy nagyon jó módszert, hogy hogy tudjuk szebbé tenni a fekvést, ültetést, mégpedig falattal felgyorsítjuk megvezetéssel a dolgot. Sokszor egymás után -ül-fekszik-ül-fekszik- vezetem a kutyát, majd szép lassan el is távolodok tőle. Ezek után rászóltam Ashleyre határozottan, és akkor amikor nem figyelt hogy -fekszik- és levágta magát, annyira édes volt, amint ráeszmélt hogy mit is csinált gyorsan felült, én meg annyira örültem neki, és gyorsan igyekeztem jutalommal elfeledtetni a sokkot miszerint -a francba most én lefeküdte a hóba? ez átvágott...-

A pléden történő helyben maradásnál már ott tartunk -a kezdeti nehézségekhez képest- hogy már ülve marad, fekve: csak ha ott vagyok mellette, de nekem már ez is akkor siker élmény hogy csak na:)
Szóval fejben át kell lőni a kapcsolót, és mint az kiderült ez nekem nehezebb feladat mint neki, és én vagyok minden titok nyitja.
Tény hogy lassabban haladunk, mint mikor ráerőszakoltam a dolgokat, de annál magabiztosabb a dolog, és annál szebb és élvezetesebb az egész gyakorlás, mint ahogy azt mondták is az oktatók, a titok hogy el kell adnod ezt a dolgot a kutyádnak, hogy ez mekkora egy f*sza buli:)
Valahogy így működik a dolog:

Én VEZETŐ szeretnék lenni:)

Ezt ma kaptam Enikőtől és mennyire jól szemlélteti azt a felismerést ahol most mi tartunk.

Tehát nem hagyom hogy igaza legyen azoknak akik azt mondják hogy "szívat a kutyád" mert nem, csak nem viseli el ha erőszakos vagyok vele, és valahol jogosan:) 

Szóval "szúszá" üzemmód bekapcsolva:) és indul a buli:)

Ahogy én látom-Tükör módszer-K99

Azon gondolkodtam, hogy leírtam, hogy mi hogy éltük meg eddig a sulit, viszont igazán nem írtam arról hogy ennek az egésznek mi a lényege és az értelme számunkra, és úgy általában.

Igazán én is csak most kezdem érteni, így egy csomó csomó tanfolyam után.

A kutyás sport mint olyan nagyon régóta létezik. Viszont az a fajta felfogás, hogy a kutyát jutalommal és megerősítéssel tanítjuk az egy viszonylag új keletű dolog.

Nekem is van jó pár olyan ismerősöm aki elmesélte, hogy ők a kutyasuliba az ültetést úgy tanították meg a kutyának, hogy póráz felránt, kutya feneke lenyom. Így hogy tudom van ennél humánusabb megoldás ez elég drasztikusan hangzik. Persze akkor jól megmagyarázták, hogy ez a kutyának nem fáj, és így a kutya nagyon boldog lesz, hisz megtanul ülni.
Hát tény hogy fizikailag nem túl sok baja lesz a kutyának, viszont én el nem hiszem hogy az neki annyira jó érzés. Az első előadásomon amit Korom Gábortól meghallgattam, pont ez volt a téma. Feltette a nagy kérdés hogy mi az, amit a kutya elveszít attól ha kényszerrel tanítjuk? Hát nem nagyon találta ki senki.
A helyes válasz a tanulási kedv volt. És tényleg.

Mi -csak hogy szemléltessem- a kutyust úgy tanítjuk meg ülni, hogy egy kis falat étellel "megvezetjük" tehát addig húzzuk az orra előtt hátra míg a kutya akarva akaratlanul is leteszi a kis fenekét. A klikk hanggal megerősítjük az ülést, hogy ez az a pont amit szeretnék, és aztán meg is kapja a falatot a klikk után.
Sokan kérdezték, hogy ez nem hosszadalmasabb mire a kutya rájön mit akarok tőle?
Hát nem mondom hogy nincs vele meló, de azt látom, hogy ha jó kedvvel tanulja meg, akkor maradandóbb a tudás, és ha élvezi amit csinál, akkor több dolgot meg tudok neki tanítani.

Az embereknél is így van. Egy olyan tanár aki csak üvöltött az órán a suliba jól megtaníttatta veled a tananyagot, hisz féltél hogy megbuktat, ezért tanultál mint a kisangyal, de mennyivel jobban megmaradt a rajzóra -nekem személy szerint- amit egy kedves bácsi tartott, mosolygott, bátorított, és megdicsért az igyekezetért bár förtelmes lett a munka.
Hát a kutyáknál is valahogy így néz ki a dolog.

Van a tükör módszernek egy számomra legkedvesebb tanítási módszere a formálás, ami pedig arról szól, hogy megtanítod a kutyádat gondolkodni. Hagyod hogy kitalálja mit szeretnél tőle. A lényege hogy leteszel egy plédet a padlóra, elgondolod, hogy most te azt szeretnéd tőle, hogy lépjen rá és amint a kutya felé mozdul, abba az irányba tesz lépéseket, klikkelsz és jutalmazol. Ezt valahogy úgy lehet elképzelni, mint az Activity mutogatós részét. Te adod meg a feladatot, a kutya találgat, és te klikkel mutatod hogy jó irányba halad. Mi már tök jól haladunk vele, Ashley teljesen izgalomba jön amint elkezdünk játszani, és olyan édes ahogy próbálkozik, hogy mit is szeretnék:)
Aztán persze nagy siker ha tényleg kitalálja mit szeretnél tőle.
Van egy könyv: Vámos-Nagy Nóra -Klikk ahol ez is és még sok tanítási módszer le van írva, szép színes képekkel, ezt tudom ajánlani annak aki szeretne otthon tanulni. A könyvet a sulink egyik oktatója, a Bemutató csoport vezetője, alapító tagja írta, személyes blogján olvashatjátok, hogy ő sem profiként született, rengeteg munka és kitartás eredménye az, hogy most már Amerikában népszerűsíti a Tükör módszert.

Aztán hogy egyáltalán mire is jó hogy foglalkozom a kutyámmal?
Nem csak ő tanul tőlem. Én is tanulok tőle, hisz megismerem hogy mit szeret csinálni, mikor van az a pont hogy elég volt, mikor szeretne még játszani vagy tanulni. Ez által megtanulunk a kutyámmal egymással kommunikálni. A mindennapi életben is ezerszer könnyeben megértetem vele hogy mit szeretnék, és ő is megpróbálja elmondani hogy mit szeretne azokkal a türkökkel és tanult módszerekkel amiket már ismer.
Az iskola segít létrehozni egy hidat a határok fölött, ami kettőnk között húzódik.

Én személy szerint az érzem, hogy olyan közel vagyok a kutyámhoz, mint egy baráthoz.
Hozzám fordul segítségért ha bajban van, ha nekem fáj valami odajön és érezteti hogy velem van, megmutatja hogy mit szeretne csinálni, szól ha éhes, ha fáj valamije, el tudom neki mondani, hogy mit ne csináljon. Ezek olyan apró jelek, amit azelőtt nem értettem volna, vagy nem tudott volna nekem elmagyarázni. Szép lassan elkezdtünk egy közös nyelvet beszélni.

Nagyon sokan vannak aki a sulin csak az alap és középfokot csinálják végig, hisz itt meg tudják tanulni azokat a módszereket amik az együtt éléshez szükségesek: Alapfokon a pórázfegyelmet -miszerint nem mindegy hogy ki sétáltat kit-, ül, fekszik, helyben marad, ami egy nagyon praktikus dolog. Középfokon a póráz nélküli sétát, a behívást, a formálást, trükköket, és tiltást -miszerint hogy akadályozzuk meg hogy a kutyánk kalamajkába keveredjen, és hogy vegyük ki belőle ha már megtörtént a baj-.
Ezek mellett segítséget kaphatunk a "Gazda három kiváltságának"a megtanulásához, alkalmazásához, hogy hogy tudjuk elkerülni hogy a kutya a fejünkre nőjön  vagy ha ez már megtörtént hogy tudjuk rendezni a sorainkat a kutyánkkal.

Ezek után amit mi csinálunk az már szerelem.
Az alapfok a K99 vizsgarendszer Engedelmes 1 szintje a középfok pedig Ügyességi 2 szint.
A K99 vizsgarendszerben 4 ágazatot különböztetünk meg: Engedelmes, Ügyességi, Nyomkövetés, Őrző védő. Minden ágazatnak 9 szintje van, tehát láthatjátok, hogy van hova fejlődni. K99 vizsgarendszer oldalon részletesen le van írva, hogy melyik szintnek mi a követelménye, vannak cifra dolgok magasabb szinteken:)
Íme egy videó, amit most kaptam egy kedves oktatómtól motivációként, Engedelmes ágazatot láthatunk, nem semmi teljesítménnyel:)

A suli egy nagyon klassz dolog, de egyáltalán nem feltétele annak hogy együtt tudj élni a kutyáddal, egyszerűen segítség ha elakadtál, vagy ha nagy a baj (persze jobb megelőzni). A felsorolt két könyv segítségével is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

Korom Gábor előadásán (ingyenes nyílt előadás, bárki számára látogatható, a kutyasuli weboldalán elérhető) hallottam szintén a következőket, "ha a kutyával foglalkozunk tegyük jól, ha nem foglalkozunk vele akkor azt csináljuk jól". Vannak olyanok -mert miért ne lehetnének- akik a kutyát munkaeszközként tartják (házőrzés, kiállítás) ez sem rosszabb a kutyának mintha iskolába járunk vele és a kutya nem kevésbé boldog ettől, hisz megvan a feladta, vacsora a jutalma. Viszont ezt is könnyen elvihetjük rossz irányba, nem biztosítjuk a megfelelő tartási körülményeket (rövid póráz, fekhely hiánya), ugyanúgy mint azt sem a kutya fajta megfelelő tartása, ha túl ajnározzuk, babusgatjuk, mert mind a két esetben a kutya agresszívvá kezelhetetlenné válhat.
Mindig a célnak megfelelő kutya fajtát válaszuk ki, és az annak megfelelő lehető legjobb körülményeket biztosítsuk a kutya számára, találjunk egy arany közép utat, aminek köszönhetően együtt tudunk élni a kutyával.

Nálam a kutyázás szerelem lett, a kutyám a barátom lett, mi a suliban találtunk igazán magunkra, imádjuk, csináljuk minden nap, remélem még hosszú évekig dolgozhatunk együtt.

Népszigeti Bemutató Csoport Utánpótlás Csapat

Népszigeti Bemutató Csoport Utánpótlás Csapat

Bizony:) Benne vagyunk:)

Ez úgy történt, hogy karácsony körül jött egy üzenet, hogy a BCS új tagokat keres. Lesz egy előválogatás, ahol elmondják, hogy ez hogy is nézne ki.

Gondoltam elmegyek, hisz azért ez egy nagyon komoly dolog és kíváncsi voltam hogy működik.

Szombaton volt egy válogatás, a Hajógyári szigeten, ahol megnézték a jelentkezőket, felmérték mindenkinek a tudását.
Őszintén beismerem nekem kicsit hiányzott az hogy magukról mondjanak pár szót. és arról hogy akkor ez hogy s mint fog működni, de aztán a végére ezt nem is tartottam már olyan fontosnak.

Mégpedig azért, mert mint az kiderült mindenki már egy-két éve kutyázik, és nagyjából vérprofi.
Az is kiderült, hogy egyedül vagyok Őrmezői "lakos", van még egy lány aki itt végzett, de már nem jár ide vagy valami ilyesmi.

Aztán igazából Ashley nagyon kellemes meglepetést okozott, mert nagyon ügyesen csinálta a lábnál követést.
A helyben maradásnál sem mi estünk ki először(:D), aztán a formálásos feladatnál mi nyertünk(???) mert hát ugye nekünk a terápián házi feladat volt minden alkalommal.
Trükköket kellett bemutatni, és mint az kiderült a decemberi klubbon annyit megtanultunk, hogy nagyjából 1-2 voltunk lemaradva a többiektől.
Szóval aztán gondoltam még a végén bevesznek?:D
Meg voltam lepődve, hogy milyen jól állunk januárba egy októberi 71pontos középfokkal:)

Aztán úgy jöttünk el a válogatásról, hogy ahhoz képest hogy 2 hónapja kutyázunk, nagyon királyak voltunk, és ha bevesznek ha nem akkor is büszke vagyok a Törpikére:)

Aztán jött egy levél egy hétre rá, miszerint
"Kedves Utánpótlás!

Igen, ez a megnevezés mostantól kijár Nektek! :) Legyetek rá büszkék!"

Hát az is vagyok, köszi:)

Aztán most jön csak a neheze. Heti 3!!! edzés, hétfő-szerda este, szombat reggel, (+hát ugye nekünk a vasárnap is) és kemény munka március 15.-ig. Amikor is fellépés. A nagy vizsga napján fogunk fellépni, valami olyasmi hogy mi leszünk "az est sztárvendégei" és aki odáig eljut, és azt megfelelően teljesíti  az hivatalosan is tagja lesz a Népszigeti Bemutató csoportnak.

Megkérdeztem Ashleyt mit szól hozzá, van e kedve eljárni, megnyalta az arcom, nem tudom mit jelent, de hát miért is ne próbáljuk meg. Az egyetlen nehezítő körülmény jelenleg ez a mocsok idő ami van, de ezt igyekszünk átvészelni.

Szombaton megvolt az első óra. Nagyon hideg volt és alig találtam ki a Népszigeti suliba, mert hogy én még soha nem jártam ott.

Mindenki ismert mindenkit valahonnan én Őrmezői lévén, csak pilláztam hogy ki kinek a kije, és többször emlékeztetnem kellett a többieket, hogy én nem tudom, mert "nem ide valósi vagyok":) Aztán végül már kezdtem összerakni hogy ki kivel van, mi merre van, és tök jól éreztem magam! 

A szlalom volt a fő feladat, és már óra végére nagyon ment:) A lábnál követéssel voltak galibák, de "hál istennek nem csak nekem, azt gyúrjuk azóta gőzerővel.

A tegnapi óra a rossz idő miatt elmaradt, amit nem bánok, mert szombat +vasárnap után kijárt egy pihinap:)

Viszont ennek köszönhetően kaptunk egy csomó e-mailes házit.... Kicsit kaotikus a dolog, mert mind a három edzést más tartja, van aki tart 2-t vagy aki 3-at van aki csak 1-et, és bombaként záporoznak az e-mailek, hogy melyik napra kinek mit, hova, mikorra............ Próbálom követni, és bogozni a dolgokat, eddig nagyjából még képben vagyok:)

Aztán meg úgy voltam a dologgal, hogy én nem nagyon akarom ezt híresztelni hogy ide járunk, mert hát ha meg kiesünk az ugye gáz...

Aztán valahogy fészbúkon kiírtam hogy megyünk újfajta módon kutyázni, hát persze volt aki erre rárabolt, és hát Blumo annyira piszkált, hogy végül leírtam hogy hát ide járunk.

Terjedt minta  futótűz, 'hál istennek engem nem talált be vele senki, viszont Blumonak mindenki gratulált(???) a suliba, szóval aztán most még ez is, most aztán meg megint nem eshetünk ki amiatt sem, hogy most már mindenki tudja, és nem éghetünk be vele:) Klassz, ismét nyomás nélkül:D

Összegezve van a héten mit csinálni, plusz van még 2 vizsgám, egy szakdolgozatom, 2 suli, az a lényeg hogy fiatal vagyok, és bírom én ezt (méééég) úgyhogy csapjunk a lovak közé, vagy a kutyák közé vagy mi:)

Kezdődjök a kutyázás -ÖV

Hát eljutottunk odáig, hogy Őrző védő foglalkozásra járunk.
Hogy mit keresek én egy ilyen kis csöpp kutyával ÖV-n?

Kicsi a bors de erős, ő nem olyan ijedős mint ahogy az látszik.
És persze nem árt ha az ember ezt kordában tudja tartani, esetleg egy kis plusz bátorság sem jön rosszkor egy ilyen falat kiskutyánál.

Sajna ismét a BKV foglyai lettünk, miszerint vasárnap nagyjából 5kor kellene kelni, hogy a 7-es buszt elérjük, és fel tudjunk iratkozni a foglalkozásra. Így marad a taxi -bár már rajt vagyok a kocsi projekten, csak hát az nem így meg úgy megy-.

Januárban sikerült elkezdeni az edzéseket. Az első óra nagyon vicces volt, mert Ashley megmutatta hogy neki aztán van hangja, és jól megugatta a Balázst. (Ő már egy másik Balázs mint akiről írtam, valami oknál fogva sajna a régi Balázs már nincs Őrmezőn, amit végtelenül sajnálok.)
Hát ez olyan cuki, hogy nem nagyon lehet kibírni mosoly nélkül, hiába egy nagyon komoly dolog.
Aztán van nekünk ilyen kis szövet hurkánk amivel már elkezdtünk gyakorolni.
Balázs azt mondta hogy most az a fontos hogy Ashley jól érezze magát az órákon.
Már fut a játék után próbálja elkapni, aztán ugye van hogy hagynom kell nyerni, akkor meg aztán húzza, tépi mint egy igazi kis véreb.
Most az a házi, hogy amikor húzom neki a játékot, figyelnem kell rá, hogy a kutya hátra felé dolgozzon, és ne tépje oldalra a játékot.

Mint az kiderült van egy kis gondunk, ami most jött ki, hogyha leguggolok és hívom magamhoz, valamiért tart odajönni hozzám, ez nekem is most tűnt fel. Ezen kell dolgoznunk, nem is igazán értem hogy ez miért van, mert csak guggolásnál jön elő....

Szóval ez is tök jó élmény mindkettőnknek,

Mielőtt Ashleyt befogadtuk már rég gondolkoztunk Blumoval, hogy szeretnénk egy kutyust. Annó American Staffordshire Terriereket néztünk. Nekem minden vágyam egy ilyen kutya volt, főleg hogy volt már egy a családban. Aztán lett helyette csöpp kis Törpike, a kis madárcsontú cukorborsó. Valahogy ezzel együtt evidensnek tűnt, hogy akkor majd most ilyen cuki sportot kell folytatnunk mint az Agility.
Dévényi Balázsnak köszönhetően kezdtünk máshogy gondolkodni, aki mindig is azt mondta hogy Ashley simán alkalmas ÖV-re, sőt ő nagyon szeretné ha hozzá járnánk. Aztán ekkor kezdtünk el gondolkodni hogy miért is ne? Valahogy így lett ŐV az Agilityből:) Középfok után kérdeztük is hogy hol a Balázs, de a szűkszavú protokollválaszok miatt nem firtattunk hogy miért nincs már.
Azt kicsit sajnálom emiatt, hogy nem nála vagyunk, hiszen ő motivált minket, és ő volt aki tudtunkra adta, hogy Ashley ugyanolyan értékű kutya mint egy nagy, ha nem nagyobb, hisz hatalmas a lelke:)

Remélem egyszer majd, ha eljutunk az új Balázzsal egy magasabb ŐV szintre, büszke lesz ránk:)

Kezdődjön a kutyázás-Klub E4

Túléltük a középfok okozta megrázkódtatásokat, és hát még mindig hatalmas lelkesedéssel megyünk előre.

Elkezdtük a Klub foglalkozásokat.
Az első óra egy kicsit kaotikusra sikerült, hisz belecsöppentünk szó szerint valaminek a közepébe.
Furi volt, hogy eleinte csak 4-en voltunk Klubon a középfokú szériánkból, aztán már csak 2-en maradtunk Anna Bogyóval és én. Azért büszkeséggel is tölt el a dolog, hisz nem én voltam az osztályelső, meg hát Anna sem, de még is mi megyünk előre töretlenül.

Aztán volt aki már fél éve klubozott, volt mit bepótolni.
Igazán a decemberi és a januári klub az ahol be tudtunk csatlakozni  mert decemberbe elkezdtünk trükköt tanulni, januárban pedig elkezdtünk vizsgára felkészülni.

Az elmúlt tanfolyamok tapasztalatai alapján én a számunkra nehezebb Engedelmes ágazatot választottam, és az Engedelmes 4-es szintet tűztem ki célul magunknak. Az akadályok egy kis gyakorlással teljesíthetőek, de úgy érzem az engedelmesség, főleg Ashley figyelmét alapul véve nagyobb falat lesz.

Mindjárt az első órán elkezdtük gyakorolni a láb mellett követést, ami már egész szépen megy. Igyekszem ezt a mindennapi sétákba is beleépíteni.
A második mozzanata a dolognak, hogy ül vezényszóra leül a kutya és ott is marad, miközben én megyek tovább. Ez a rész is alakul, még egy kicsit rá kell fordulnom de nem lesz gond.
Aztán jön a nagy falat séta közbe fektetés, továbbhaladással. Feküdni hóba? Felejtsd el, de nagyon gyorsan. Kb ez volt a reakció. Szóval nadrág felköt és essünk neki. Minden nap lemegyünk, és addig nyúzom míg legalább egyszer, (most már 2x) le nem teszi a kis seggét és mancsait a hóba. Folyamatosan az cseng a fülembe, amit a közép fokon mondtak "szívat a kutyád" nagyjából a fektetésnél eljutottam arra szintre hogy tényleg ezt érzem, tehát most nyomjuk a dolgot. Ashley amúgy is kis kényes, de úgy döntöttem hogy itt az ideje hogy összekapja magát! Végül is nem cukorból van, akármennyire kis cukorborsó:)

Az akadályon való átugrás is egész jól ment, persze ültetésből, mert már ott feladtuk a fektetést a klubon:D

A hozzám beülést azt egész gyorsan megtanultuk, nem hiszem hogy gond lenne vele, csak finomítani kell még.

Ami a heti projekt az apport fa. Első körben formálással próbálom rávezetni, hogy a szájába vegye, és megtartsa. Most ez a házi, meg nekem külön a fekszik:)

A vizsga március 15. lesz. Most még távolinak tűnik, de nagyon azt látom hogy mindjárt itt van. Szóval van mit tanulni. Azért előnybe vannak azok akik nem 2 hónapja fejezték be a középfokot, de igyekszünk mi is felzárkózni.