BéCSé- avagy szívat a kutyám, vagy mégse???

Hát kemény dolog ez a BéCSé -ahogy mindenki hívja-.
A heti 3 edzés hóban, sárban fagyban és mint azt tegnap konstatáltuk esőben nem egyszerű.

A múlt héten eléggé el voltunk -voltam- kenődve mert Ashley bemutatta, hogy milyen amikor le se tojja a fejem. Aztán persze jött a bünti, és a szokásos szétesés. Ahogy az az elmúlt 3 hónapba folyamatosan.

Aztán a szombati napon kaptam Enikőtől egy nagyon jó tanácsot, mi szerint egy dologra koncentrálj és lassíts, legyen meg a koncepció.
Aztán ezt elkezdtük alkalmazni, mert mi baj lehet, és meg is jött az áttörés. Ashley elkezdett nagyon szépen dolgozni, s egyre jobban és többször figyel rám.
A tegnapi nap volt igazán nagy siker, hisz szakadó esőben Ashley gyönyörűen sétált lábnál, figyelt, fordult, és a trükköket is nagyon ügyesen és egyre magabiztosabban csinálta.

Aztán tegnap jól le is vontuk a konklúziót, miszerint ez nem tanfolyam, nem vizsgafelkészülés, nincs hova rohanni. Ashleynél az a titok nyitja, hogy le kell állni vele vacakolni, rengeteg türelemmel. Amint elkezdtük az alapoktól a forgást, gügyögéssel, -gyere szépen lábhoz,  fordul, nem jó, azaz nagyon ügyes, nagyon szép- mind ezt kedves bájos hangon, és szép lassan, a kutya elkezdett gondolkodni és figyelni hogy mit is kérek tőle. És ezt szép sorjában minden feladatnál elölről.
A fekvés -amit ugye a kisasszony nem hajlandó megcsinálni havas, nedves talajon-, egyszerre csak nem hogy megy, de még a formálásnál felajánlás tárgyát is képezte, én meg csak pilláztam, hogy ezt most hogy?

A hétvégén a Klubon tanultunk egy nagyon jó módszert, hogy hogy tudjuk szebbé tenni a fekvést, ültetést, mégpedig falattal felgyorsítjuk megvezetéssel a dolgot. Sokszor egymás után -ül-fekszik-ül-fekszik- vezetem a kutyát, majd szép lassan el is távolodok tőle. Ezek után rászóltam Ashleyre határozottan, és akkor amikor nem figyelt hogy -fekszik- és levágta magát, annyira édes volt, amint ráeszmélt hogy mit is csinált gyorsan felült, én meg annyira örültem neki, és gyorsan igyekeztem jutalommal elfeledtetni a sokkot miszerint -a francba most én lefeküdte a hóba? ez átvágott...-

A pléden történő helyben maradásnál már ott tartunk -a kezdeti nehézségekhez képest- hogy már ülve marad, fekve: csak ha ott vagyok mellette, de nekem már ez is akkor siker élmény hogy csak na:)
Szóval fejben át kell lőni a kapcsolót, és mint az kiderült ez nekem nehezebb feladat mint neki, és én vagyok minden titok nyitja.
Tény hogy lassabban haladunk, mint mikor ráerőszakoltam a dolgokat, de annál magabiztosabb a dolog, és annál szebb és élvezetesebb az egész gyakorlás, mint ahogy azt mondták is az oktatók, a titok hogy el kell adnod ezt a dolgot a kutyádnak, hogy ez mekkora egy f*sza buli:)
Valahogy így működik a dolog:

Én VEZETŐ szeretnék lenni:)

Ezt ma kaptam Enikőtől és mennyire jól szemlélteti azt a felismerést ahol most mi tartunk.

Tehát nem hagyom hogy igaza legyen azoknak akik azt mondják hogy "szívat a kutyád" mert nem, csak nem viseli el ha erőszakos vagyok vele, és valahol jogosan:) 

Szóval "szúszá" üzemmód bekapcsolva:) és indul a buli:)

Ahogy én látom-Tükör módszer-K99

Azon gondolkodtam, hogy leírtam, hogy mi hogy éltük meg eddig a sulit, viszont igazán nem írtam arról hogy ennek az egésznek mi a lényege és az értelme számunkra, és úgy általában.

Igazán én is csak most kezdem érteni, így egy csomó csomó tanfolyam után.

A kutyás sport mint olyan nagyon régóta létezik. Viszont az a fajta felfogás, hogy a kutyát jutalommal és megerősítéssel tanítjuk az egy viszonylag új keletű dolog.

Nekem is van jó pár olyan ismerősöm aki elmesélte, hogy ők a kutyasuliba az ültetést úgy tanították meg a kutyának, hogy póráz felránt, kutya feneke lenyom. Így hogy tudom van ennél humánusabb megoldás ez elég drasztikusan hangzik. Persze akkor jól megmagyarázták, hogy ez a kutyának nem fáj, és így a kutya nagyon boldog lesz, hisz megtanul ülni.
Hát tény hogy fizikailag nem túl sok baja lesz a kutyának, viszont én el nem hiszem hogy az neki annyira jó érzés. Az első előadásomon amit Korom Gábortól meghallgattam, pont ez volt a téma. Feltette a nagy kérdés hogy mi az, amit a kutya elveszít attól ha kényszerrel tanítjuk? Hát nem nagyon találta ki senki.
A helyes válasz a tanulási kedv volt. És tényleg.

Mi -csak hogy szemléltessem- a kutyust úgy tanítjuk meg ülni, hogy egy kis falat étellel "megvezetjük" tehát addig húzzuk az orra előtt hátra míg a kutya akarva akaratlanul is leteszi a kis fenekét. A klikk hanggal megerősítjük az ülést, hogy ez az a pont amit szeretnék, és aztán meg is kapja a falatot a klikk után.
Sokan kérdezték, hogy ez nem hosszadalmasabb mire a kutya rájön mit akarok tőle?
Hát nem mondom hogy nincs vele meló, de azt látom, hogy ha jó kedvvel tanulja meg, akkor maradandóbb a tudás, és ha élvezi amit csinál, akkor több dolgot meg tudok neki tanítani.

Az embereknél is így van. Egy olyan tanár aki csak üvöltött az órán a suliba jól megtaníttatta veled a tananyagot, hisz féltél hogy megbuktat, ezért tanultál mint a kisangyal, de mennyivel jobban megmaradt a rajzóra -nekem személy szerint- amit egy kedves bácsi tartott, mosolygott, bátorított, és megdicsért az igyekezetért bár förtelmes lett a munka.
Hát a kutyáknál is valahogy így néz ki a dolog.

Van a tükör módszernek egy számomra legkedvesebb tanítási módszere a formálás, ami pedig arról szól, hogy megtanítod a kutyádat gondolkodni. Hagyod hogy kitalálja mit szeretnél tőle. A lényege hogy leteszel egy plédet a padlóra, elgondolod, hogy most te azt szeretnéd tőle, hogy lépjen rá és amint a kutya felé mozdul, abba az irányba tesz lépéseket, klikkelsz és jutalmazol. Ezt valahogy úgy lehet elképzelni, mint az Activity mutogatós részét. Te adod meg a feladatot, a kutya találgat, és te klikkel mutatod hogy jó irányba halad. Mi már tök jól haladunk vele, Ashley teljesen izgalomba jön amint elkezdünk játszani, és olyan édes ahogy próbálkozik, hogy mit is szeretnék:)
Aztán persze nagy siker ha tényleg kitalálja mit szeretnél tőle.
Van egy könyv: Vámos-Nagy Nóra -Klikk ahol ez is és még sok tanítási módszer le van írva, szép színes képekkel, ezt tudom ajánlani annak aki szeretne otthon tanulni. A könyvet a sulink egyik oktatója, a Bemutató csoport vezetője, alapító tagja írta, személyes blogján olvashatjátok, hogy ő sem profiként született, rengeteg munka és kitartás eredménye az, hogy most már Amerikában népszerűsíti a Tükör módszert.

Aztán hogy egyáltalán mire is jó hogy foglalkozom a kutyámmal?
Nem csak ő tanul tőlem. Én is tanulok tőle, hisz megismerem hogy mit szeret csinálni, mikor van az a pont hogy elég volt, mikor szeretne még játszani vagy tanulni. Ez által megtanulunk a kutyámmal egymással kommunikálni. A mindennapi életben is ezerszer könnyeben megértetem vele hogy mit szeretnék, és ő is megpróbálja elmondani hogy mit szeretne azokkal a türkökkel és tanult módszerekkel amiket már ismer.
Az iskola segít létrehozni egy hidat a határok fölött, ami kettőnk között húzódik.

Én személy szerint az érzem, hogy olyan közel vagyok a kutyámhoz, mint egy baráthoz.
Hozzám fordul segítségért ha bajban van, ha nekem fáj valami odajön és érezteti hogy velem van, megmutatja hogy mit szeretne csinálni, szól ha éhes, ha fáj valamije, el tudom neki mondani, hogy mit ne csináljon. Ezek olyan apró jelek, amit azelőtt nem értettem volna, vagy nem tudott volna nekem elmagyarázni. Szép lassan elkezdtünk egy közös nyelvet beszélni.

Nagyon sokan vannak aki a sulin csak az alap és középfokot csinálják végig, hisz itt meg tudják tanulni azokat a módszereket amik az együtt éléshez szükségesek: Alapfokon a pórázfegyelmet -miszerint nem mindegy hogy ki sétáltat kit-, ül, fekszik, helyben marad, ami egy nagyon praktikus dolog. Középfokon a póráz nélküli sétát, a behívást, a formálást, trükköket, és tiltást -miszerint hogy akadályozzuk meg hogy a kutyánk kalamajkába keveredjen, és hogy vegyük ki belőle ha már megtörtént a baj-.
Ezek mellett segítséget kaphatunk a "Gazda három kiváltságának"a megtanulásához, alkalmazásához, hogy hogy tudjuk elkerülni hogy a kutya a fejünkre nőjön  vagy ha ez már megtörtént hogy tudjuk rendezni a sorainkat a kutyánkkal.

Ezek után amit mi csinálunk az már szerelem.
Az alapfok a K99 vizsgarendszer Engedelmes 1 szintje a középfok pedig Ügyességi 2 szint.
A K99 vizsgarendszerben 4 ágazatot különböztetünk meg: Engedelmes, Ügyességi, Nyomkövetés, Őrző védő. Minden ágazatnak 9 szintje van, tehát láthatjátok, hogy van hova fejlődni. K99 vizsgarendszer oldalon részletesen le van írva, hogy melyik szintnek mi a követelménye, vannak cifra dolgok magasabb szinteken:)
Íme egy videó, amit most kaptam egy kedves oktatómtól motivációként, Engedelmes ágazatot láthatunk, nem semmi teljesítménnyel:)

A suli egy nagyon klassz dolog, de egyáltalán nem feltétele annak hogy együtt tudj élni a kutyáddal, egyszerűen segítség ha elakadtál, vagy ha nagy a baj (persze jobb megelőzni). A felsorolt két könyv segítségével is nagyon szép eredményeket lehet elérni.

Korom Gábor előadásán (ingyenes nyílt előadás, bárki számára látogatható, a kutyasuli weboldalán elérhető) hallottam szintén a következőket, "ha a kutyával foglalkozunk tegyük jól, ha nem foglalkozunk vele akkor azt csináljuk jól". Vannak olyanok -mert miért ne lehetnének- akik a kutyát munkaeszközként tartják (házőrzés, kiállítás) ez sem rosszabb a kutyának mintha iskolába járunk vele és a kutya nem kevésbé boldog ettől, hisz megvan a feladta, vacsora a jutalma. Viszont ezt is könnyen elvihetjük rossz irányba, nem biztosítjuk a megfelelő tartási körülményeket (rövid póráz, fekhely hiánya), ugyanúgy mint azt sem a kutya fajta megfelelő tartása, ha túl ajnározzuk, babusgatjuk, mert mind a két esetben a kutya agresszívvá kezelhetetlenné válhat.
Mindig a célnak megfelelő kutya fajtát válaszuk ki, és az annak megfelelő lehető legjobb körülményeket biztosítsuk a kutya számára, találjunk egy arany közép utat, aminek köszönhetően együtt tudunk élni a kutyával.

Nálam a kutyázás szerelem lett, a kutyám a barátom lett, mi a suliban találtunk igazán magunkra, imádjuk, csináljuk minden nap, remélem még hosszú évekig dolgozhatunk együtt.

Népszigeti Bemutató Csoport Utánpótlás Csapat

Népszigeti Bemutató Csoport Utánpótlás Csapat

Bizony:) Benne vagyunk:)

Ez úgy történt, hogy karácsony körül jött egy üzenet, hogy a BCS új tagokat keres. Lesz egy előválogatás, ahol elmondják, hogy ez hogy is nézne ki.

Gondoltam elmegyek, hisz azért ez egy nagyon komoly dolog és kíváncsi voltam hogy működik.

Szombaton volt egy válogatás, a Hajógyári szigeten, ahol megnézték a jelentkezőket, felmérték mindenkinek a tudását.
Őszintén beismerem nekem kicsit hiányzott az hogy magukról mondjanak pár szót. és arról hogy akkor ez hogy s mint fog működni, de aztán a végére ezt nem is tartottam már olyan fontosnak.

Mégpedig azért, mert mint az kiderült mindenki már egy-két éve kutyázik, és nagyjából vérprofi.
Az is kiderült, hogy egyedül vagyok Őrmezői "lakos", van még egy lány aki itt végzett, de már nem jár ide vagy valami ilyesmi.

Aztán igazából Ashley nagyon kellemes meglepetést okozott, mert nagyon ügyesen csinálta a lábnál követést.
A helyben maradásnál sem mi estünk ki először(:D), aztán a formálásos feladatnál mi nyertünk(???) mert hát ugye nekünk a terápián házi feladat volt minden alkalommal.
Trükköket kellett bemutatni, és mint az kiderült a decemberi klubbon annyit megtanultunk, hogy nagyjából 1-2 voltunk lemaradva a többiektől.
Szóval aztán gondoltam még a végén bevesznek?:D
Meg voltam lepődve, hogy milyen jól állunk januárba egy októberi 71pontos középfokkal:)

Aztán úgy jöttünk el a válogatásról, hogy ahhoz képest hogy 2 hónapja kutyázunk, nagyon királyak voltunk, és ha bevesznek ha nem akkor is büszke vagyok a Törpikére:)

Aztán jött egy levél egy hétre rá, miszerint
"Kedves Utánpótlás!

Igen, ez a megnevezés mostantól kijár Nektek! :) Legyetek rá büszkék!"

Hát az is vagyok, köszi:)

Aztán most jön csak a neheze. Heti 3!!! edzés, hétfő-szerda este, szombat reggel, (+hát ugye nekünk a vasárnap is) és kemény munka március 15.-ig. Amikor is fellépés. A nagy vizsga napján fogunk fellépni, valami olyasmi hogy mi leszünk "az est sztárvendégei" és aki odáig eljut, és azt megfelelően teljesíti  az hivatalosan is tagja lesz a Népszigeti Bemutató csoportnak.

Megkérdeztem Ashleyt mit szól hozzá, van e kedve eljárni, megnyalta az arcom, nem tudom mit jelent, de hát miért is ne próbáljuk meg. Az egyetlen nehezítő körülmény jelenleg ez a mocsok idő ami van, de ezt igyekszünk átvészelni.

Szombaton megvolt az első óra. Nagyon hideg volt és alig találtam ki a Népszigeti suliba, mert hogy én még soha nem jártam ott.

Mindenki ismert mindenkit valahonnan én Őrmezői lévén, csak pilláztam hogy ki kinek a kije, és többször emlékeztetnem kellett a többieket, hogy én nem tudom, mert "nem ide valósi vagyok":) Aztán végül már kezdtem összerakni hogy ki kivel van, mi merre van, és tök jól éreztem magam! 

A szlalom volt a fő feladat, és már óra végére nagyon ment:) A lábnál követéssel voltak galibák, de "hál istennek nem csak nekem, azt gyúrjuk azóta gőzerővel.

A tegnapi óra a rossz idő miatt elmaradt, amit nem bánok, mert szombat +vasárnap után kijárt egy pihinap:)

Viszont ennek köszönhetően kaptunk egy csomó e-mailes házit.... Kicsit kaotikus a dolog, mert mind a három edzést más tartja, van aki tart 2-t vagy aki 3-at van aki csak 1-et, és bombaként záporoznak az e-mailek, hogy melyik napra kinek mit, hova, mikorra............ Próbálom követni, és bogozni a dolgokat, eddig nagyjából még képben vagyok:)

Aztán meg úgy voltam a dologgal, hogy én nem nagyon akarom ezt híresztelni hogy ide járunk, mert hát ha meg kiesünk az ugye gáz...

Aztán valahogy fészbúkon kiírtam hogy megyünk újfajta módon kutyázni, hát persze volt aki erre rárabolt, és hát Blumo annyira piszkált, hogy végül leírtam hogy hát ide járunk.

Terjedt minta  futótűz, 'hál istennek engem nem talált be vele senki, viszont Blumonak mindenki gratulált(???) a suliba, szóval aztán most még ez is, most aztán meg megint nem eshetünk ki amiatt sem, hogy most már mindenki tudja, és nem éghetünk be vele:) Klassz, ismét nyomás nélkül:D

Összegezve van a héten mit csinálni, plusz van még 2 vizsgám, egy szakdolgozatom, 2 suli, az a lényeg hogy fiatal vagyok, és bírom én ezt (méééég) úgyhogy csapjunk a lovak közé, vagy a kutyák közé vagy mi:)

Kezdődjök a kutyázás -ÖV

Hát eljutottunk odáig, hogy Őrző védő foglalkozásra járunk.
Hogy mit keresek én egy ilyen kis csöpp kutyával ÖV-n?

Kicsi a bors de erős, ő nem olyan ijedős mint ahogy az látszik.
És persze nem árt ha az ember ezt kordában tudja tartani, esetleg egy kis plusz bátorság sem jön rosszkor egy ilyen falat kiskutyánál.

Sajna ismét a BKV foglyai lettünk, miszerint vasárnap nagyjából 5kor kellene kelni, hogy a 7-es buszt elérjük, és fel tudjunk iratkozni a foglalkozásra. Így marad a taxi -bár már rajt vagyok a kocsi projekten, csak hát az nem így meg úgy megy-.

Januárban sikerült elkezdeni az edzéseket. Az első óra nagyon vicces volt, mert Ashley megmutatta hogy neki aztán van hangja, és jól megugatta a Balázst. (Ő már egy másik Balázs mint akiről írtam, valami oknál fogva sajna a régi Balázs már nincs Őrmezőn, amit végtelenül sajnálok.)
Hát ez olyan cuki, hogy nem nagyon lehet kibírni mosoly nélkül, hiába egy nagyon komoly dolog.
Aztán van nekünk ilyen kis szövet hurkánk amivel már elkezdtünk gyakorolni.
Balázs azt mondta hogy most az a fontos hogy Ashley jól érezze magát az órákon.
Már fut a játék után próbálja elkapni, aztán ugye van hogy hagynom kell nyerni, akkor meg aztán húzza, tépi mint egy igazi kis véreb.
Most az a házi, hogy amikor húzom neki a játékot, figyelnem kell rá, hogy a kutya hátra felé dolgozzon, és ne tépje oldalra a játékot.

Mint az kiderült van egy kis gondunk, ami most jött ki, hogyha leguggolok és hívom magamhoz, valamiért tart odajönni hozzám, ez nekem is most tűnt fel. Ezen kell dolgoznunk, nem is igazán értem hogy ez miért van, mert csak guggolásnál jön elő....

Szóval ez is tök jó élmény mindkettőnknek,

Mielőtt Ashleyt befogadtuk már rég gondolkoztunk Blumoval, hogy szeretnénk egy kutyust. Annó American Staffordshire Terriereket néztünk. Nekem minden vágyam egy ilyen kutya volt, főleg hogy volt már egy a családban. Aztán lett helyette csöpp kis Törpike, a kis madárcsontú cukorborsó. Valahogy ezzel együtt evidensnek tűnt, hogy akkor majd most ilyen cuki sportot kell folytatnunk mint az Agility.
Dévényi Balázsnak köszönhetően kezdtünk máshogy gondolkodni, aki mindig is azt mondta hogy Ashley simán alkalmas ÖV-re, sőt ő nagyon szeretné ha hozzá járnánk. Aztán ekkor kezdtünk el gondolkodni hogy miért is ne? Valahogy így lett ŐV az Agilityből:) Középfok után kérdeztük is hogy hol a Balázs, de a szűkszavú protokollválaszok miatt nem firtattunk hogy miért nincs már.
Azt kicsit sajnálom emiatt, hogy nem nála vagyunk, hiszen ő motivált minket, és ő volt aki tudtunkra adta, hogy Ashley ugyanolyan értékű kutya mint egy nagy, ha nem nagyobb, hisz hatalmas a lelke:)

Remélem egyszer majd, ha eljutunk az új Balázzsal egy magasabb ŐV szintre, büszke lesz ránk:)

Kezdődjön a kutyázás-Klub E4

Túléltük a középfok okozta megrázkódtatásokat, és hát még mindig hatalmas lelkesedéssel megyünk előre.

Elkezdtük a Klub foglalkozásokat.
Az első óra egy kicsit kaotikusra sikerült, hisz belecsöppentünk szó szerint valaminek a közepébe.
Furi volt, hogy eleinte csak 4-en voltunk Klubon a középfokú szériánkból, aztán már csak 2-en maradtunk Anna Bogyóval és én. Azért büszkeséggel is tölt el a dolog, hisz nem én voltam az osztályelső, meg hát Anna sem, de még is mi megyünk előre töretlenül.

Aztán volt aki már fél éve klubozott, volt mit bepótolni.
Igazán a decemberi és a januári klub az ahol be tudtunk csatlakozni  mert decemberbe elkezdtünk trükköt tanulni, januárban pedig elkezdtünk vizsgára felkészülni.

Az elmúlt tanfolyamok tapasztalatai alapján én a számunkra nehezebb Engedelmes ágazatot választottam, és az Engedelmes 4-es szintet tűztem ki célul magunknak. Az akadályok egy kis gyakorlással teljesíthetőek, de úgy érzem az engedelmesség, főleg Ashley figyelmét alapul véve nagyobb falat lesz.

Mindjárt az első órán elkezdtük gyakorolni a láb mellett követést, ami már egész szépen megy. Igyekszem ezt a mindennapi sétákba is beleépíteni.
A második mozzanata a dolognak, hogy ül vezényszóra leül a kutya és ott is marad, miközben én megyek tovább. Ez a rész is alakul, még egy kicsit rá kell fordulnom de nem lesz gond.
Aztán jön a nagy falat séta közbe fektetés, továbbhaladással. Feküdni hóba? Felejtsd el, de nagyon gyorsan. Kb ez volt a reakció. Szóval nadrág felköt és essünk neki. Minden nap lemegyünk, és addig nyúzom míg legalább egyszer, (most már 2x) le nem teszi a kis seggét és mancsait a hóba. Folyamatosan az cseng a fülembe, amit a közép fokon mondtak "szívat a kutyád" nagyjából a fektetésnél eljutottam arra szintre hogy tényleg ezt érzem, tehát most nyomjuk a dolgot. Ashley amúgy is kis kényes, de úgy döntöttem hogy itt az ideje hogy összekapja magát! Végül is nem cukorból van, akármennyire kis cukorborsó:)

Az akadályon való átugrás is egész jól ment, persze ültetésből, mert már ott feladtuk a fektetést a klubon:D

A hozzám beülést azt egész gyorsan megtanultuk, nem hiszem hogy gond lenne vele, csak finomítani kell még.

Ami a heti projekt az apport fa. Első körben formálással próbálom rávezetni, hogy a szájába vegye, és megtartsa. Most ez a házi, meg nekem külön a fekszik:)

A vizsga március 15. lesz. Most még távolinak tűnik, de nagyon azt látom hogy mindjárt itt van. Szóval van mit tanulni. Azért előnybe vannak azok akik nem 2 hónapja fejezték be a középfokot, de igyekszünk mi is felzárkózni.

Ashley és a Tükör iskola-Alapfok E/1

Ez most már csak mese, hiszen 2013 írunk, de hát nem lenne aktuális a dolog, a régmúlt események nélkül.

Ashleyvel már elkezdtünk megbarátkozni. Úgy gondoltuk  hogy mi nem szeretnénk azok az unalmas kutya gazdik lenni, akik csak otthon simogatják a kutyájukat, és leviszik egészségügyi sétára, így kitaláltuk az Ashleynapot.

Margit szigeten

Ez nem szól másról mint Ashleyről. Ekkor az volt a feladat, hogy nyakunkba vettük a kutyát és a várost, és elmentünk hatalmasat játszani, futni, sétálni kirándulni. Ez minden héten legalább egy nap volt, de volt hogy kettő.
Egyik ilyen napon történt hogy első alkalommal engedtem őt pórázról. Bunnyval és Lettivel mentünk sétálni a Margit szigetre, és hát már én is untam Ashley után menni pórázon rángatni, mikor látszott, hogy nagyon menne játszani. Bunny mondta hogy engedd csak, el mi baja lehet, hát így is tettem. És váratlan dolog történt. Ahogy arra számítani lehetett nekiiramodott, elég messze elszaladt tőlem. Hirtelen befékezett, rájött, hogy nem vagyok sehol. Megfordult, elkezdett keresni és őrült módon futott vissza hozzám. Ennek nagyon megörültem, összeborultunk, örültünk egymásnak, és konstatáltam hogy ezzel nem lesz gond.

'Világbajnokkedvenc lasztival

Teltek múltak a hetek, már szinte bármelyik parkba el mertem engedni Ashley-t, labdáztunk, játszottunk, nagyokat kirándultunk, de valahogy hiányzott valami az életünkből. Kezdett uncsivá válni a dolog. Egyre kevésbé fáradt le Ashley is és aztán ő tele volt energiával.

Városliget

Akkor ötlött eszembe a kutyasuli. El kellene járni valahova valami okosat tanulni. De hova? Meg mikor? Meg mit? Eszembe jutott hogy egy kedves ismerős kutyusa is járt suliba valahova, ő biztos tud nekem segíteni, hiszen Daisy nagyon tüneményes, póráz nélkül sétál, rendkívül szófogadó, hát biztos valami nagyon jó helyre jártak vele. Néhány üzenet váltás után ki is derült, hogy "Dé" Népszigetre járt, ahol egy nagyon új módszert használnak a tanításra, jutalmaznak, és klikkelnek. Utána is jártam miféle iskola is ez, és ott láttam, hogy több helyen is működtetnek iskolát. Népsziget mellett Őrmezőn, és Rákoscsabán működik a suli.
Hosszú tanakodás után az Őrmezői iskolát választottuk, hisz közel van a munkahelyemhez.
Rákerestem a neten, és pont indult is egy alapfokú tanfolyam 2 héten belül, ami hétköznapi napon van esténként. Nagyon jó, hisz csak nem szeretnénk 7 héten keresztül minden hétvégénket a kutyával tölteni, gondoltam én, gyorsan be is iratkoztunk az iskolába, nehogy lemaradjunk.

El is következett az első iskolai nap. Már nagyon izgatott voltam, és egy kicsit büszke is az én kicsikémre aki iskolába fog járni:)
Korábban megérkeztünk a sulira, mert úgy ment csak busz, és volt idő körülnézni. Épp Agility munka folyt. Akkor még azt gondoltam, hogy majd az én kutyám is tuti egyszer erre fog járni.
Megtörtént a bemutatkozás, felálltak az oktatók, és elkezdték bontani a csoportokat.
Mi Dévényi Balázshoz és Rompos Lucához kerültünk a kistestű csoportba. Így utólag már tudom, hogy soha nem kerülhettünk volna jobb helyre:) Ezennel megkezdődött a komoly munka.

Hát nem egyszerű a dolog mint azt konstatáltam elég gyorsan. Sokan jöttek kutyaOviból, és mi le voltunk maradva hozzájuk képest. Elég nehéz volt felzárkózni a szakzsargonhoz, és követni, hogy épp mit kell csinálni. De ettől függetlenül alig vártam a napot, hogy mehessünk sulizni. Elég gyorsan éreztem, hogy jó helyen vagyok, imádom amit csinálok, és megérkezem Ashleyvel.
Neki is nagyon tetszett én úgy érzem.Ő volt a legelevenebb a csoportba, mindig játszott, húzta magával a többieket, mindig mindenki utána futott, és vele akart játszani, minden nap amikor mentünk, leszálltunk a buszról, meglátta hogy hova is jöttünk majd kiszakította magát a kezemből és rohant, húzott, hogy had mehessen játszani a barátaihoz, a haza felé vezető úton amint felszálltunk a buszra belekucorodott az ölembe  nagyot sóhajtott és már aludt is. Annyira el tudott fáradni a kicsikém, hogy másnap alig bírtuk felkelteni:)

Rengeteg olyan dolgot tanultunk és tapasztaltunk, miután arra véleményre jutottunk, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna ezt tudni akkor mikor Ashleyt magunkhoz vettük....

Nagyon jól haladtunk vele, két dolog kivételével, ami a mai napig sarkalatos pont az életünkben  mégpedig a fekszik, és a marad! Ő aztán le nem fekszik, ha esik akkor azért nem, ha süt a nap akkor azért, a hó van akkor meg aztán felejtsem el. A másik dolog a "marad!", szépen marad ha mondom, aztán pár másodperc után elkezdett nézelődni, szaglászni, aztán jött egy légy, egy pillangó, egy másik kutya, egy zörej, és már rohant is. Amint egy kicsit előre léptünk volna, nemvárt fordulat következett be. Ashley elkezdett tüzelni. 3 héttel a vizsga előtt. Na az első tüzelés, meg aztán végképp betette a kaput. A napi fekvésen kívül a kutya semmire nem volt hajlandó.
Sokat leveleztünk Balázzsal, hogy mi is a teendő ilyenkor, mert a vizsgáról nem akarunk lemaradni.

Végül arra jutottunk, hogy kihagyjuk a vizsgát, és gőzerővel készülünk a pótvizsgára, mert arra a tüzelést is teljesen elhagyja.
A pótvizsga előtti napokon voltunk egy pót foglalkozáson, ahol 3 hét munkáját beszéltük át, és próbáltuk gyakorolni. Lássunk csodát, Ashley életében először lefeküdt, és helyben maradt! Nagy segítség volt, hogy egyedül voltunk a pályán, és nem nagyon volt mi megzavarja. Balázs nagyon sokat segített hogy mivel tudjuk még az utolsó napokban egy kicsit felhúzni a dolgokat.

Elkövetkezett a vizsga nap. Majdnem elkéstem, egy hülye taxis miatt, akinek fogalma sincs a dolgokról. Hát mondanom se kell, tiszta ideg voltam. Balázs próbált nyugtatni, és elzavart sétálni, hogy nehogy a kutya is ideges legyen. 4-en voltunk kistestűek a pótvizsgán: GIGI a francia bulldog Ashley nagy barátja, Lotti a kis yorki, ő magánórákra járt, és még egy kutyus rá már nem emlékszem. Mi Lottival vizsgáztunk párban.
A vizsgabiztosunk egy kedves szimpatikus csajszi volt, mint azt most már tudom Illés Anita.
Nagyon rosszul kezdtünk, amint odaértünk a helyben maradási ponthoz, Ashley be pánikolt valami szagon, és egyszerűen bemászott a lábam mellé és nem akart eljönni onnan. Nah gondoltam klassz. 100-25 pont tuti bukó. Nem baj, megsimogattam, láttam, hogy tényleg fél. Valami nagyon megzavarta.
Anita mondta hogy ne erőltessem, várjunk pórázon míg Lotti végez. A bukottak nyugalmával mentem végig a pályán, fordulás simán ment, csoportkerülés: akarva akaratlanul Luca mellett mentünk végig, így ezzel sem volt gond:), ül szép, Ashley elsőre fekszik, marad, majd eltávolodtam tőle, ránéztem, ott feküdt hősiesen, és megvárta míg vissza érek. Soha nem csinálta még meg ilyen gyönyörűen ezt a feladatot. Annyira megörültem neki, és olyan büszke voltam rá, bár tudtam hogy megbuktunk, hogy nagyon megöleltem és megdicsértem érte:) Balázs is csak mosolygott, és gratulált a szép munkához:)

Oklevél

Ekkor következett az eredményhirdetés. Anita -mint ahogy azt a bírók szokták- elkezdte felsorolni, hogy mire hány pontot kaptunk, és melyik etapot milyen módon teljesítettük, nagyjából annyira nem figyeltem, csak annyit hallottam hogy "70 ponttal sikeres vizsgát tett, gratulálok" és csak néztem, és elsötétült minden... Hogy mi???????????????? A szívem a számban dobogott, csak vigyorogtam mint a tejbetök, és Ashleyt ölelgettem:) Wow, Balázs gratulált, és közölte, hogy gyönyörű volt a feladat, és a helyben maradást meg majd felhúzzuk. Kimondhatatlanul örültem, Ashley aznap este akkora vacsit kapott a kedvenc konzervéből, hogy szegény nem tudta hova legyen tőle, persze mind bepuszilta, mondanom sem kell, alig bírt mozdulni:)

Nem volt tehát kérdés, irány a középfok:)