Kezdődjök a kutyázás -ÖV

Hát eljutottunk odáig, hogy Őrző védő foglalkozásra járunk.
Hogy mit keresek én egy ilyen kis csöpp kutyával ÖV-n?

Kicsi a bors de erős, ő nem olyan ijedős mint ahogy az látszik.
És persze nem árt ha az ember ezt kordában tudja tartani, esetleg egy kis plusz bátorság sem jön rosszkor egy ilyen falat kiskutyánál.

Sajna ismét a BKV foglyai lettünk, miszerint vasárnap nagyjából 5kor kellene kelni, hogy a 7-es buszt elérjük, és fel tudjunk iratkozni a foglalkozásra. Így marad a taxi -bár már rajt vagyok a kocsi projekten, csak hát az nem így meg úgy megy-.

Januárban sikerült elkezdeni az edzéseket. Az első óra nagyon vicces volt, mert Ashley megmutatta hogy neki aztán van hangja, és jól megugatta a Balázst. (Ő már egy másik Balázs mint akiről írtam, valami oknál fogva sajna a régi Balázs már nincs Őrmezőn, amit végtelenül sajnálok.)
Hát ez olyan cuki, hogy nem nagyon lehet kibírni mosoly nélkül, hiába egy nagyon komoly dolog.
Aztán van nekünk ilyen kis szövet hurkánk amivel már elkezdtünk gyakorolni.
Balázs azt mondta hogy most az a fontos hogy Ashley jól érezze magát az órákon.
Már fut a játék után próbálja elkapni, aztán ugye van hogy hagynom kell nyerni, akkor meg aztán húzza, tépi mint egy igazi kis véreb.
Most az a házi, hogy amikor húzom neki a játékot, figyelnem kell rá, hogy a kutya hátra felé dolgozzon, és ne tépje oldalra a játékot.

Mint az kiderült van egy kis gondunk, ami most jött ki, hogyha leguggolok és hívom magamhoz, valamiért tart odajönni hozzám, ez nekem is most tűnt fel. Ezen kell dolgoznunk, nem is igazán értem hogy ez miért van, mert csak guggolásnál jön elő....

Szóval ez is tök jó élmény mindkettőnknek,

Mielőtt Ashleyt befogadtuk már rég gondolkoztunk Blumoval, hogy szeretnénk egy kutyust. Annó American Staffordshire Terriereket néztünk. Nekem minden vágyam egy ilyen kutya volt, főleg hogy volt már egy a családban. Aztán lett helyette csöpp kis Törpike, a kis madárcsontú cukorborsó. Valahogy ezzel együtt evidensnek tűnt, hogy akkor majd most ilyen cuki sportot kell folytatnunk mint az Agility.
Dévényi Balázsnak köszönhetően kezdtünk máshogy gondolkodni, aki mindig is azt mondta hogy Ashley simán alkalmas ÖV-re, sőt ő nagyon szeretné ha hozzá járnánk. Aztán ekkor kezdtünk el gondolkodni hogy miért is ne? Valahogy így lett ŐV az Agilityből:) Középfok után kérdeztük is hogy hol a Balázs, de a szűkszavú protokollválaszok miatt nem firtattunk hogy miért nincs már.
Azt kicsit sajnálom emiatt, hogy nem nála vagyunk, hiszen ő motivált minket, és ő volt aki tudtunkra adta, hogy Ashley ugyanolyan értékű kutya mint egy nagy, ha nem nagyobb, hisz hatalmas a lelke:)

Remélem egyszer majd, ha eljutunk az új Balázzsal egy magasabb ŐV szintre, büszke lesz ránk:)