BéCSé- avagy szívat a kutyám, vagy mégse???

Hát kemény dolog ez a BéCSé -ahogy mindenki hívja-.
A heti 3 edzés hóban, sárban fagyban és mint azt tegnap konstatáltuk esőben nem egyszerű.

A múlt héten eléggé el voltunk -voltam- kenődve mert Ashley bemutatta, hogy milyen amikor le se tojja a fejem. Aztán persze jött a bünti, és a szokásos szétesés. Ahogy az az elmúlt 3 hónapba folyamatosan.

Aztán a szombati napon kaptam Enikőtől egy nagyon jó tanácsot, mi szerint egy dologra koncentrálj és lassíts, legyen meg a koncepció.
Aztán ezt elkezdtük alkalmazni, mert mi baj lehet, és meg is jött az áttörés. Ashley elkezdett nagyon szépen dolgozni, s egyre jobban és többször figyel rám.
A tegnapi nap volt igazán nagy siker, hisz szakadó esőben Ashley gyönyörűen sétált lábnál, figyelt, fordult, és a trükköket is nagyon ügyesen és egyre magabiztosabban csinálta.

Aztán tegnap jól le is vontuk a konklúziót, miszerint ez nem tanfolyam, nem vizsgafelkészülés, nincs hova rohanni. Ashleynél az a titok nyitja, hogy le kell állni vele vacakolni, rengeteg türelemmel. Amint elkezdtük az alapoktól a forgást, gügyögéssel, -gyere szépen lábhoz,  fordul, nem jó, azaz nagyon ügyes, nagyon szép- mind ezt kedves bájos hangon, és szép lassan, a kutya elkezdett gondolkodni és figyelni hogy mit is kérek tőle. És ezt szép sorjában minden feladatnál elölről.
A fekvés -amit ugye a kisasszony nem hajlandó megcsinálni havas, nedves talajon-, egyszerre csak nem hogy megy, de még a formálásnál felajánlás tárgyát is képezte, én meg csak pilláztam, hogy ezt most hogy?

A hétvégén a Klubon tanultunk egy nagyon jó módszert, hogy hogy tudjuk szebbé tenni a fekvést, ültetést, mégpedig falattal felgyorsítjuk megvezetéssel a dolgot. Sokszor egymás után -ül-fekszik-ül-fekszik- vezetem a kutyát, majd szép lassan el is távolodok tőle. Ezek után rászóltam Ashleyre határozottan, és akkor amikor nem figyelt hogy -fekszik- és levágta magát, annyira édes volt, amint ráeszmélt hogy mit is csinált gyorsan felült, én meg annyira örültem neki, és gyorsan igyekeztem jutalommal elfeledtetni a sokkot miszerint -a francba most én lefeküdte a hóba? ez átvágott...-

A pléden történő helyben maradásnál már ott tartunk -a kezdeti nehézségekhez képest- hogy már ülve marad, fekve: csak ha ott vagyok mellette, de nekem már ez is akkor siker élmény hogy csak na:)
Szóval fejben át kell lőni a kapcsolót, és mint az kiderült ez nekem nehezebb feladat mint neki, és én vagyok minden titok nyitja.
Tény hogy lassabban haladunk, mint mikor ráerőszakoltam a dolgokat, de annál magabiztosabb a dolog, és annál szebb és élvezetesebb az egész gyakorlás, mint ahogy azt mondták is az oktatók, a titok hogy el kell adnod ezt a dolgot a kutyádnak, hogy ez mekkora egy f*sza buli:)
Valahogy így működik a dolog:

Én VEZETŐ szeretnék lenni:)

Ezt ma kaptam Enikőtől és mennyire jól szemlélteti azt a felismerést ahol most mi tartunk.

Tehát nem hagyom hogy igaza legyen azoknak akik azt mondják hogy "szívat a kutyád" mert nem, csak nem viseli el ha erőszakos vagyok vele, és valahol jogosan:) 

Szóval "szúszá" üzemmód bekapcsolva:) és indul a buli:)