BCSU- Lassan itt a vége

Jó rég nem írtam, gondoltam ma adnék valamiféle helyzetjelentés, hogy mi is történt velünk az elmúlt néhány hétben. Igazából napról napra nincs semmi extra írnivaló, de mostanra elég jól összegyűltek az élmények.

A kedélyállapotunk Ashleyvel abszolút hullámzó. Egyszer fent egyszer lent.
Nem sajnáltatni akarom magam, de hogy októberben végeztünk a középfokon lényegében azt jelenti, hogy sok társamhoz képest minimum 1 de van hogy 2 év lemaradását kell behoznunk.
Talán a hétfői edzés volt az a pont, ahol azt tudtam mondani a feladatok nagy részére, hogy igen mi ezt már tudjuk.
Ashley az a típusú színészkedős kutya, aki a piti feladatnál (ahol felemeli az első mancsait és a popsiján ül a farkán támaszkodva) nagyon sokáig kapaszkodott a kezembe, és a nózijával tartotta magát  majd egyik napról a másikra megmutatta hogy ő ezt amúgy tudja, csak hát minek csinálja segítség nélkül ha nem kell.
Pfffffff na kb ez volt a véleményem. :)
Minden résznél megvolt ez az áttörés. Általában akkor amikor már végleg elkeseredtem, hogy ezt mi nem tudjuk megtanulni, és már ötletem se volt hogy hogy is kellene rávezetnem.
Ahol most tartunk:
Piti: gyönyörűen kitartja, néha még az első próbálkozásnál felugrik, másodikra megvan.
Körülöttem köröz: 2 kör után belassul, nem érti minek a harmadik:)
Előttem köröz: balra húz, néha felugrál, de megvan a feladat.
Lábon át ugrás: ezzel nincs gond, repül a kiskutya:)
Hozzám: nagyon szép, egy kicsi igazítással, néha ha nem figyelek rá és nincs meg a kontakt beül egyből láb mellé, de szemkontaktussal gyönyörű.
Szlalom: ez volt az első amit megtanultunk, csak szerintem nem gyakoroltuk folyamatosan, így most kicsit belassult vele.
Kézjel: öhöm..... szóval Ashley és a kézjel.... hagyjuk ... a kis szenya mindenhol megcsinálja, csak koreográfia közben nem. Vagyis most már ott is, csak nem marad fekve, hanem felül, hisz ő már megcsinálta.... ki gondolná hogy ez az alap lesz az amivel vért izzadunk....
Láb között körbe séta: ez az a feladat amit minden nap, órákon keresztül nyúzunk. Kicsit úgy vagyok ezzel, hogy nagyon későn kezdtük, néhány hete, és Ashley nagyon félős és nem érti hogy miért is állok felette, meg hogy mit kalimpálok a lábammal a feje felett. Tegnap eljutottunk oda, hogy már le tudok lépni róla, a körzést is kevesebb falattal csináljuk, de felé lépni még mindig nem tudok. Az a helyzet, hogy próbáltam nagyon lassan de elugrál. A körzésnél is az a taktika, hogy gyere gyorsan megyünk körbe, hogy ne legyen ideje feleszmélni, hogy mi is történik. Eddig ez működik a legjobban.
Hajol: formázással sikerült vele megértetnem hogy ez micsoda: mégpedig: doboz fedele kirakva: cél hogy rá lépjen páros lábbal és lefelé szaglásszon. Tegnap este beletettem a vezényszót is. Ennél a feladatnál ami a nehézséget okozza, hogy nem tudom felállítani. Kicsit sok neki az hogy egyik pillanatba fekszik-ül-fekszik-ül, aztán meg mi ez az állj. Olyan gyorsan mozog, hogy sokszor sikerül bele klikkelnem olyanba, hogy nem áll fel, csak előre húzza a seggét, meg hogy feláll de pörög egyet, meg feláll, de megkerül szóval, itt még kidolgozás alatt van a projekt. Eddig minden próbálkozás sikertelen volt.
Van ilyen projekt is, hogy pléden helyben maradás: na ez nálunk helyben maradás pléd nélkül, mivel az első órán a pléden ülve rálépett egy nagy kutyus, így a  pléd tabu lett, mindegy az a lényeg helyben maradás pipa:)
Molinó átugrás, hát csaltunk egy picikét mert az első alkalommal átdobtam véletlenül a falatot a molinón és Ash utána ugrott, és azóta van meg a feladat:) Már természetesen falat nélkül:)
Pulcsi vagy nem pulcsi: Ash nagyon fázik pulcsi nélkül, ami azt jelenti, hogy remeg. Pulcsiba meg nem úgy dolgozik. Szerencsére jön a jó idő, már pulcsi nélkül szokjuk a kint létet, de azért tarcsiba mindig elviszem.
Így állunk, azt gondolom, hogy van mit javítani, de próbálok arra koncentrálni, hogy januárba még lövése sem volt róla, hogy mi az a lábnál követés, most pedig a teljes koreót megcsinálja, kisebb nagyobb segítséggel, hol kicsit több falattal, hol kevesebbel, de ez mind azt bizonyítja hogy nagyon ügyes kis kutyagyerek, csak kell még egy kis gyakorlás.

Azt is észrevettem, hogy ahogy elkezdtük elhagyni a vasárnapi klub foglalkozásokat gyorsabban haladtunk a dolgokkal. Engedelmes ágazatra készültünk, és sokszor zavaró volt, hogy ott nem szabadott kézjelet csak hangot használni, valamint összességében sok volt a heti 4 edzés. Most a vasárnapi program egy nagyon kevés gyakorlás, és nagyon sok játék de mindenekelőtt pihi legalább 11-ig:) Ez mindkettőnknek abszolút jó alku volt:) Imádjuk a vasárnapot:)

Egy kicsit azért hiányzik az Őrmezői kutyasuli, ez most vasárnap tudatosult bennem mikor is Lizzienek szurkoltunk középfok vizsgán. 83 ponttal sikeres vizsgát tett. Végtelenül büszke voltam rá, 5 hónapja van nálunk, és emlékszem még, hogy honnan indultunk. Lizzie egy érzelmileg zavart lelkileg sérült hiperaktív kiskutyából, igazi értelmes okos, boldog kis hölggyé alakult át. Igazi barát, hálás társ. Hálát adok hogy a sors felénk sodorta a kicsi Lizziet!

Visszatérve BCSU: vizsga március 15.-én Népszigeten a K99 vizsganap ebédszünetében.
Eddig azt gondoltam, hogy elmegyünk lesz ami lesz, viszont valamelyik nap olyan pánik jött rám hogy azt elmondani nem tudom. Tudatosult bennem, hogy kint lesz mindenki aki csak számít Népszigetről, de ami a legsokkolóbb hogy Őrmezőről is és mindenki engem fog nézni. lesz aki majd szurkol nekünk, de mint ahogy az kiderült a visszhangok alapján sokan lesznek, akik eljönnek megnézni, hogy hogy égünk le. Kiderült, hogy azért vannak olyan emberek akiknek zavarom az auráját azzal, hogy én be mertem vállalni ezt a dolgot.
Persze próbálom győzködni magam, hogy hát mindenkinek meg volt az esélye hogy benevezzen, vagy hogy ezt csinálja, és mégsem tette, akkor most miért tőlem irigyli a dolgot, de azért bánt egy kicsit, és tesz a "nyomás kupacra" egy lapáttal.

Tagság vagy nem tagság, ez itt a kérdés.

Úgy indultam neki, hogy megnézem mi is ez, aztán volt az a pont amikor nagyon elfáradtam, és azt mondtam nekem nem kell. De nem vagyok az a fajta ember aki csak egy rossz nap miatt otthagyja az egészet.
Sőt én az a fajta ember vagyok aki ha nekiáll valaminek akkor addig hajtja a dolgot míg az nem sikerül.

Itt az a helyzet, hogy most ketten vagyunk. Itt nincs én, hanem van mi. Mi csináljuk azaz én kérem és ő megcsinálja, ezért én hálás vagyok (próbálok lenni:)) amiért én hálás vagyok azért ő ha legközelebb kérem ismét megcsinálja. Ez egy örök körforgás. Van hogy nem csinálja meg, mert sok, vagy nem szépen kérem, vagy csak nincs kedve. Őszintén én nem szívesen üvöltök ilyenkor vele, mert így is annyi mindent kapok tőle, és annyi mindent megcsinál nekem, hogy néha egy kicsit elengedem. Azt szeretném ha minden alakommal ez neki is élmény legyen, kaland, élvezet. Hisz egymásért vagyunk. Persze ha munka van akkor dolgozunk, és azért igyekszem elvárni tőle, és van hogy ráförmedek, mikor már az idegeimen táncol, de minden esetre én hosszú távra tervezek Ashleyvel:)

Nagyon messze jutottunk január óta, és nagyon nagyon szeretnék a csapat tagja lenni, tudom hogy nem vagyunk tökéletesek de tudom hogy azok lehetünk idővel. Az idő sajnos most a 1.5 hét. Elhatároztam hogy a végeredménytől függetlenül mindent megteszünk együtt hogy tökéletes legyen a dolog, hogy azt ne mondhassák, hogy azért nem sikerült, mert nem tettem meg mindent. Ha nem sikerül legyen az azért mert én nem vagyok szimpatikus, vagy mert a kutyám nem az, vagy mert nem illünk a képbe, de ne azért mert mi ketten nem tettünk meg mindent ami tőlünk telik. Sokak pont fordítva gondolják, mint mi, azaz én, de én nem akarok úgy visszagondolni az egészre hogy nem tettem meg mindent és bárcsak többet tettem volna.
"utáljanak azért aki vagyok mint szeressenek azért aki nem" és az a vicces hogy találtam a BCS-ben egy pont ugyan ilyen embert, és pont vele szemben nem úgy reagáltam egy szituációban mint amilyen én igazán vagyok, és emiatt kicsit rosszul érzem magam, mert egy olyan arcomat mutattam amilyen nem vagyok, mert magyarázkodtam, nem szoktam, erről majd mesélek egy következő bejegyzésben, de most nem.:)

Zárszó: ma szerda van, este ismét edzés, ma már valami próbavideót készítenek rólunk vagy mi, hát nem vagyok ettől elragadtatva, mondjuk ha múlt héten lenne, sokkal kétségbe esettebb lennél, ma már annyira nem:) Reményeim szerint sikerül helyre hozni az apróságokat amiket említettem, és Ashleyvel sikerül az elénk kitűzött célt teljesíteni ami az, hogy nagyon nagyon jól érezzük magunkat (és persze az sem baj ha bejutunk:))!

A következőkben már szerintem csak a vizsga eredményéről írok, addig is SZÁNSÁJN, köszi-puszi a figyelmet, és mindenki szurkoljon:D